Újévi fogadalomként, kedves barátommal, elhatároztuk, hogy Budapest neves, híres vagy éppen hírhedt kávézóit körbejárjuk kéthetente.
Ma a Karády Katalin Múzeum Kávéház című helyre esett választásunk.
Karády Katalinhoz mindenkinek fűződik ilyen-olyan emléke. Valakinek jó, valakinek rossz. Nagyim például nem nagyon szíveli, igaz az ötvenes években a színésznő nem véletlenül hagyta el az országot. Nekünk a merengő, borozgatós estéket jelenti a barátokkal (Deja vu). Már csak ennek okán is utólag túlzónak tűnő elvárásokkal indultunk útnak.
Nem volt nehéz rátalálnunk a Kávéház bejáratára, egy gyönyörű XX. század eleji épület alsó két méteres (szuterén) része valami zöld-márványutánzat-borzalommal lett borítva, a bejárat mellett pedig az útszéli gyrososoknál, a kocsmák bejáratánál, és a Nagymező utca éjjel-nappal nyitva tartó ABC boltjainál már jól ismert led NYITVA-OPEN villogó borzalommal. De bízva bíztunk, s beléptünk.
A koncepció alapvetően nem rossz: Karády művésznő USA-ból megkapott relikviái a falba épített kis konzolokban elhelyezve, illetve külföldi fellépéseinek szórólapjai bekeretezve (de kissé olcsón). A berendezés első látásra diszkrét eleganciát mutat. Sajnos miközben teámat fogyasztottam önkéntelenül is felfedeztük a hely hibáit. Valami oknál fogva a szecesszió és az art-deco keveredése jellemezte a helyet. Azt art-deco érthető: Karády színre lépésének korszaka, de a szecesszió(?)…pár évtizeddel korábbi stílus, melynek jelenléte indokolatlan. S egy otromba led-TV éktelenkedik a pulton…csak képpel, hang nélkül, így teljesen fölösleges jelenléte.
A kiszolgálás kellemes, főleg a férfiaknak, a kedves pultos-kisasszony miatt; a választék a szokásos (kávék, teák, sütik), de a környezet tisztasága hagy némi kívánnivalót maga után: az asztalok vízkőfoltosak, alattuk morzsa, s a kihelyezett relikviák/képek porosak, illetve találtunk valami döglegyet is az egyik képnél bekeretezve. A levegő kissé dohos, amit gyanítottam már belépésünkkor is, de az allergiám is előjött a helyen, ami a penészspórák jelenlétére utal.
Olcsó képkeret
Érthetetlen: légy a képkeretben, de a premier dátumát egy gyönyörű réz táblácskán jelenítik meg
Hogy ne csak rosszat írjak a helyről:
egyik fénypontja a látogatásnak, hogy a valóban szép kis gyűjteményben egy hölgy adományaként Karády egyik tucatlemezét is felleltük, ami igen megmosolyogtató volt.
Dícséret illeti a szándékot és a megvalósítás nagy részét (a márványtalapzatra helyezett ősi telefonban Karády rádióinterjúját hallhatjuk, a fali konzolokban a relikviák), és az olyan apró részleteket, mint a teáskészlet, amiben felszolgálták a napi zöld teámat: art-deco stílusban készült. De ezt olyan könnyen elrontották a stíluskeveredéssel (szecesszió), a kihelyezett vitrin mellé állított hűtővel, a képek mögötti döglött léggyel, s a nem működő légjavító berendezéssel. Szívfájdalmam mindig, ha egy jó ötletet ilyen csúnyán elrontanak.
Látogatásunk a fentiek miatt nagyon vegyes érzelmeket keltett, ajánlani nem tudnám, de kihagyni vétek.
onoreb 